Az ego álcája: Amikor a spiritualitás csak újabb börtönné válik

Sokan abban a hitben vágnak bele az önismereti útba, hogy a végén egyfajta emelkedett, minden felett álló békére lelnek. Ahogy gyűlnek a polcon a szakkönyvek, elvégezzük az első tanfolyamokat és megtanulunk órákig mozdulatlanul meditálni, könnyen érezhetjük úgy: mi már „értjük”. De éppen itt, a magabiztosság és a megérkezettség érzésében rejlik a spirituális út legnagyobb csapdája. Az ego ugyanis nem tűnik el attól, hogy elkezdtünk angyalokról vagy energiákról beszélni; sőt, gyakran ekkor ölti magára a legkifinomultabb álcáját és válik „spirituális egóvá”.

A spirituális ego felismerése azért nehéz, mert nem a hétköznapi gőg nyelvén beszél. Nem drága autókkal vagy pozíciókkal kérkedik, hanem a tudatosságával, a rezgésszintjével vagy az étrendjével. Ez az a belső hang, amely csendesen megjegyzi a sorban állásnál, hogy „én már sokkal türelmesebb vagyok, mint ezek az emberek”, vagy amely titkos felsőbbrendűséget érez, amikor mások „alacsony rezgésű” témákról beszélgetnek. Ebben a pillanatban a spiritualitás már nem az összekapcsolódást szolgálja, hanem éppen ellenkezőleg: fallá válik, ami elválaszt minket a többi embertől.

Ez a jelenség gyakran egyfajta elitizmusba torkollik. A kereső elkezdi kategorizálni a környezetét „alvókra” és „ébredettekre”, „tudatosakra” és „tudatlanokra”. Ironikus módon pont az a tanítás válik az ítélkezés eszközévé, amelynek eredeti célja az egységélmény és az elfogadás lett volna. A spirituális ego imádja a különlegesség érzését; szüksége van rá, hogy ő legyen az, aki többet lát, aki mélyebben érez, vagy aki különlegesebb beavatásokkal rendelkezik. Ezzel azonban csak egy újabb szerepbe zárja magát, ami ugyanolyan merev, mint amiből szabadulni próbált.

A valódi fejlődés jele ezzel szemben nem a különlegesség érzése, hanem az egyre növekvő alázat és természetesség. Aki valóban mélyül az úton, az nem érzi többnek magát a piacon áruló kofánál vagy a buszsofőrnél, sőt, képes meglátni bennük is ugyanazt az isteni szikrát, amit önmagában keres. A spiritualitás célja nem az, hogy „szentebbek” legyünk a szomszédnál, hanem az, hogy őszintébbek és emberibbek. Minél kevesebb bennünk a szerep és a bizonyítási vágy, annál közelebb kerülünk a forráshoz.

Hogyan kerülhetjük el, hogy beleragadjunk ebbe a finom csapdába? A válasz az önreflexióban és a könyörtelen őszinteségben rejlik. Érdemes megfigyelnünk, hányszor használjuk a tudásunkat arra, hogy mások fölé helyezkedjünk, vagy hányszor válik a spiritualitás menekülési útvonallá a valódi, hétköznapi felelősségeink elől. Az igazi mesterek sosem hirdetik a különlegességüket; ők egyszerűen csak jelen vannak, és a jelenlétükkel tanítanak, nem a rangjaikkal.

A belső munka tehát soha nem ér véget a tanfolyamok elvégzésével. Valójában ott kezdődik, amikor képesek vagyunk nevetni saját magunkon és felismerjük, hogy az ego még a meditációs párnán is képes mellénk ülni. A cél nem egy tökéletes spirituális imázs felépítése, hanem a falak lebontása, amíg csak a tiszta, ítélkezésmentes szeretet marad.

Kövesd figyelemmel az írásainkat, hogy minél mélyebb betekintést nyerhess a spiritualitás csodálatos világába! 

MIT SZÓLNÁL HOZZÁ, HA MINDENNAP HÚZNÉK SZÁMODRA EGY KIFEJEZETTEN NEKED SZÓLÓ ANGYALKÁRTYÁT?

Szeretettel ajánlom a tudatosság növelésére a napi Angyalkártyáinkat, ezzel megújítva erőidet!

Útjára indítottam egy csodálatos lehetőséget, amelyre ha most feliratkozol, akkor minden reggel húzok neked egy személyre szóló Angyal vagy Tarot kártyát és minden reggel 7 órakor e-mailben elküldöm, hogy mit üzennek aznapra Neked az Angyalok.

Kérem az Angyalokat a lap kihúzása előtt, hogy aznapra vonatkozzon számodra az üzenet, hogy mire figyelj, mit érdemes megcsinálnod és milyen energiák, Angyalok dolgoznak azon a napon az Életed jobbá tételén!

Természetesen ez egy díjmentes lehetőség, semmire nem kötelez és bármikor lemondhatod.

FONTOS: Ha már feliratkoztál és kapod is a napi Angyalkártyákat, akkor kérlek ne iratkozz fel mégegyszer!