Volt már olyan, hogy pontosan tudtad, mit szeretnél mondani, mégis inkább csendben maradtál? Nem azért, mert ne lett volna igaz és nem is azért, mert bántani akartál volna. Inkább azért, mert rögtön megjelent a belső szorítás: „ha ezt kimondom, megbántom”, „ha nemet mondok, önző leszek”, „ha határt húzok, elfordul tőlem”. A bűntudat sokszor ilyen: úgy tesz, mintha a szeretet őre lenne, közben gyakran csak régi mintákból dolgozik. Gábriel arkangyal üzenete pedig épp itt válik igazán kézzelfoghatóvá: az igaz szó nem támadás, hanem tisztázás. Az őszinteség nem durvaság, hanem felelősségvállalás önmagadért és a kapcsolataidért.
Gábrielt a hagyományok gyakran az örömhír hozójaként emlegetik, de az „örömhír” nem mindig látványos fordulatként jelenik meg. Sokszor belső megkönnyebbülés: amikor végre kimondod, ami igaz, és ettől nem szétesik a helyzet, hanem rendeződik. Gábriel minősége a tiszta kommunikáció. Ahol ez a minőség jelen van, ott a szavakkal nem bántunk, csak őszintén, nyíltan, szeretetteljesen kimondjuk azt, ami valódi.
A határhúzás azért olyan nehéz, mert sok emberben összekapcsolódik azzal, hogy a másik ember nem fog szeretni, ha valamire nemet mondok. Mintha a „kedves” ember dolga az lenne, hogy alkalmazkodik, lenyel, elvisel. Csakhogy a lenyelt mondatok nem tűnnek el, csak gyűlnek. Egy idő után a türelem helyét átveszi a feszültség, a jóindulatot felváltja a sértettség és már nem is emlékszünk, hol kezdődött. Gábriel üzenete itt nagyon tiszta: a szeretet nem kér önfeladást. A határ nem rombol, hanem megóvja azt, ami érték. Nem a másik ellen van, hanem a kapcsolatért is.
Gábriel nyelve nem a vádé, hanem a tisztázásé. Óriási különbség van aközött, hogy valakit minősítesz, és aközött, hogy leírod, mi történt benned. A minősítés lezár, a leírás megnyit. Amikor azt mondod: „te sosem figyelsz rám”, a másik ösztönösen védekezik. Amikor viszont így fogalmazol: „amikor beszélek, és közben mással foglalkozol, azt érzem, hogy nem vagy velem”, akkor nem ítélkezel, hanem megnevezed a valóságodat. Gábriel Arkangyal azt üzeni: legyél konkrét, egyszerű, de ne akarj fölénybe kerülni.
A tiszta szóhoz a tiszta kérés is hozzátartozik. A sejtetés, a célzás, a „jó lenne, ha észrevennéd” típusú mondatok gyakran csak tovább feszítik a helyzetet. A másik vagy nem érti, vagy úgy tesz, mintha nem értené, te pedig egyre inkább azt érzed, hogy egyedül cipelsz mindent. Gábriel útmutatása ennél egyszerűbb: kérj világosan. „Kérlek, most figyelj rám tíz percig.” „Szeretném, ha előre szólnál, ha késel.” „Most nem fér bele, de jövő héten rá tudok nézni.” Ezek a mondatok nem bántóak. Csak egyenesek, és ettől tiszták.
Sokan ott hibáznak, hogy a határt büntetésként adják elő, vagy védekezésből túl élesre húzzák. Gábriel minősége viszont nem a csattanós visszavágás, hanem a nyugodt keret. A határ nem fenyegetés, hanem jelzés: így tudok kapcsolódni és így nem. Ha például azt mondod: „Ha emelt hangon beszélünk, szünetet kérek, és később folytatom”, akkor nem szakítod meg a kapcsolatot, csak felelősséget vállalsz a helyzetért. Ebben van tartás, és van tisztelet is. A tiszta keret sokkal stabilabb, mint a hirtelen kitörés.
A bűntudat gyakran akkor támad fel igazán, amikor végre meghúztad a határokat. Ilyenkor jön a késztetés, hogy gyorsan visszakozz, megmagyarázd, tompítsd, vagy valahogy „kárpótold” a másikat. Pedig sokszor nem történt semmi rossz, csak valami új történt: kiléptél egy régi szerepből. Gábriel ilyenkor egy egyszerű belső kérdéssel segít rendet tenni: „Amit kimondtál, igaz volt?” Ha igen, akkor a bűntudat nem bizonyíték arra, hogy hibáztál. Lehet, hogy csak azt jelzi, hogy egy régi mintád most nem kapott többé szabad utat.
A tiszta kommunikációt sokszor az teszi igazán működőképessé, hogy nem magyarázod túl. A túlmagyarázás mögött gyakran az a félelem áll, hogy a másik megharagszik, félreért, vagy elfordul. Csakhogy minél hosszabb a magyarázat, annál inkább elkenődik a határ, és annál több teret kap az alkudozás. Gábriel nyelve rövid és pontos. „Most erre nemet mondok.” „Ezt így nem vállalom.” „Időt kérek.” Ezek a mondatok nem hidegek. Egyszerűek, és ettől erősek.
Előfordulhat, hogy a másik még így is megsértődik. Ilyenkor érdemes emlékezni arra, hogy a tiszta szó sok kapcsolatban szokatlan. Ha eddig a rendszer a kerülgetésre épült, az őszinteség eleinte idegen lehet, és ellenállást vált ki. Gábriel útmutatása nem az, hogy rideggé válj, hanem az, hogy maradj tiszta. A nyugodt ismétlés sokszor többet ér, mint a végtelen magyarázat: „Értem, hogy ez rosszul esik. Nekem mégis fontos, hogy ezt tisztán kimondjam.” Ebben van együttérzés és erő is.
Gábriel arkangyal üzenete végül nem az, hogy „mondj meg mindent”, hanem az, hogy a szó legyen igaz, egyszerű és vállalt. A határ nem fal, hanem ajtó: megmutatja, hogyan lehet hozzád közel jönni úgy, hogy közben te sem veszítesz el magadból darabokat. Amikor a mondat a helyére kerül, sokszor a belső világ is megkönnyebbül. Nem kell többé a sorok között élni. Elég tisztán beszélni, emberi hangon, úgy, hogy a szív is megmarad benne.
